Armida

Kertész Imre tök jó fej!

Armida Galina|2009. nov. 10. 21:53|24 komment, szólj hozzá te is!

| Egyéb

Elolvastam az interjút ami közönséghajhász "Ebből lett a botrány:a teljes Kertész-interjú magyarul! c. kapta.

Sokan ki vannak akadva.

Miért?

Mert Imre bá' nem kertel, megmondja amit józan gondolkodású és érzésű emberek tudnak:

Én éppen tíz napja voltam ismét ott. A helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van. A magyarság régi terhei - a hazugság és az elfojtásra való hajlam - jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor. Magyarország háborús szerepe, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik.

Kurvára igaza van, és aki ezt nem látja az vak. (gondoljunk csak az ötmillió évre titkosított aktákra, meg a nevetséges átvilágításokra)

Agyon dicséri Berlint? Lehet én is agyon dicsérném ha ott élnék. (Igaz látni a hírekben szélsőségeket amint balhéznak, de hol nem? Ugyebár.....)

Azt mondja gyökértelen.

És?

Annyi mindenen keresztül ment élete során, el is hiszem hogy így érez. De most komolyan, gondolkodjanak már a kételkedők meg a felháborodottak. Gyerekkor- ugye ismeri mindenki min ment keresztül- de nem hiszem hogy felfogták, hogy valóban felfogták mennyit vesz el egy ember életéből a háború. (Aki nem néz discovery-t nehogy kommenteljen. Könyvben olvasni a szörnyűségekről egészen más, mint látni őket, punktum.)

Persze-persze, sokan át/túlélték amit ő, és nem mindenkinek sikerült külföldre mennie, itt maradtak és szoptak vagy szopattak. (Ne akadjunk ki a csúnya beszéden, fogalmazhatnék finomabban is, de minek?)

Áttérek a szopatottak kategóriájára. Igaz én nem éltem még akkor, de sokat hallottam (nekem is voltak nagyszüleim) milyen volt akkoriban az élet és akit szopattak, annak igencsak kemény napjai voltak. Nem láthatunk bele senki fejébe, nem tudhatjuk ő pontosan mit, hogyan élt meg, de állítom hogy annyira meg tudja törni a rendszer az egyént, hogy gyökértelennek érzi magát.

És hogy rátérjek az Ön által említett gazdag magyar irodalmi örökségre, elárulnék Önnek valamit: a szocializmus évei alatt egyetlen államilag engedélyezett könyvet se olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom.

Nem tudom kikre, milyen könyvekre gondol Imre bá', de ha abból indulok mennyire rühelltem a kötelező olvasmányokat (élükön az Aranyemberrel, ami tömény dögunalom) és a verselemzéseket (ami szintén baromság, leszámítva, hogy léteznek ilyen fogalmak mint alliteráció meg metafora) mert mindig mondom, nem látni bele a szerzők fejébe (huppsz, nem önreklám, de akármennyit olvasnak is- igen kedves idelátogató, tessék elképzelni hogy olvasnak, innen a Nolról, főleg Nata, de pszt- akkor sem tudják pontosan mikor mire gondolok mikor leírok ezt vagy azt, de ezt megint csak azok tapasztalják, akik átjárnak olvasni, hihi) és sosem lehet tudni hogy egy-egy abszintos éccaka alatt mekkora baromságokat hordott össze, amiket most kurva nagy műveknek hisznek és olyanokat magyaráznak bele, ami ott sincs, de ugye a szöveg olyan mint a gyurma, bárhogy lehet formázni, csak ügyes kéz kell hozzá.

És jelen esetben, Kertész Imre esetében vannak, akik ugyan nincsenek megáldva ügyes kézzel (helyette inkább gonosz-irigy a tenyerük), mégis kiforgatják a szavait, vagy egyszerűen nem akarják megérteni.

Nemzeti hovatartozás?

Ugyan, egy olyan országhoz ahol az 50 éves '56 évfordulón randalíroznak? Ahol egy Buda(senki)házy ossza az észt? Szégyen magyarnak lenni, még akkor is, ha ezekkel a seggfejekkel nem értünk egyet, legalábbis nekem az.

Kurva nagy szégyen és antiszemitának lenni, meg xenofóbnak übergáz.

ÜBERGÁZ

Mit is akartam még mondani? Ja igen a Nobel díj.

Az kérem szépen egyes egyedül Imre báé, az ő munkájának gyümölcse, és lehet rá büszkének lenni, de csak ANNYIRA AMENNYIT SZEMÉLYESEN HOZZÁTETTÜNK. (és nem más tollaival ékeskedni, mert az olyan mint más faszával verni a csalánt)

És ezen nagyon tessék elgondolkodni. Most eszembe jut, talán JFK mondta, még le nem puffantották, de javítsatok ki ha nem:

"Ne azt kérdezd meg, mit tud az országod érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni."

Büszkének lenni lehet, de csak akkor, ha tettünk érte valamit, és nem sült galamb.

Nagyon sok a magyar koponya- és jó felsorolni mennyi mindent adtak ennek a világnak- és büszkeséget érzek, egészséges büszkeséget, nem harácsoló, verem a mellkasom mert magyar vagyok büszkeséget, mert az hazug lenne.

Egy szó mint száz, Kertész Imre megmondta a tutit és teljesen meg tudom érteni, annak ellenére, hogy nem olvastam tőle semmit, bezony ám, még a Sorstalanságot sem (persze ez teljesen személyes, nem olvasok mert kifejezetten utálok olvasni és még el is álmosít). Nem ragozom tovább, aki megértett az megértett, aki nem az nem.

Hozzászólások

Eddig 24 komment érkezett ()

1. botzheim
2009. 11. 10. 23:21

Mi közöm Kertész Imréhez?
A címbeli kérdésre keresem a választ. A mi különösen nem izgatna, ha tegnap, Európa jelentős ünnepén –a berlini fal lebontásának huszadik évfordulóján nem vágják az arcomba a NÉPSZABADSÁG hasábjain Kertész Imre „vallomását” születési országáról, viszonyát ennek az országnak –amely a hazám- polgáraihoz. Tehát magyar állampolgárok, ill. a budapesti lakosok megint megkapták az antiszemita bunkót. Egyszerű magyarként el kel viselnem a Nobel díjas minősítést, tulajdonságaim: „… hazugság és az elfojtásra való hajlam.”
„Vétkesek közt cinkos, aki néma”, tehát én most szólok.
Ahhoz, hogy olvasóim értsék emocionálisan hogyan érintett ez a kifakadás engem, most a Kertész Imre sorait átírom, ha úgy tetszik „pozitívba fordítom, mint egy fénykép negatívjáról készült pozitív papírképet.
"Én nem arabirtásról szóló-irodalmat, hanem regényeket írok"
Szerző: képzelt riporter 2009. november 10.

Beszélgetés az egyetlen fekete afrikai Nobel-díjas író Wole Soyinkaval választott hazájáról, Tripoliról, szerzői hitvallásáról, és a zsidó totalitarizmusról szerzett tapasztalatairól.

Képzelt riporter: Tisztelt Wole Soyinka, Ön november 9.-én lesz annyi éves. Ezen születésnap alkalmából a legszebb ajándékot mégsem Ön, hanem valaki más kapja.

Wole Soyinka: Igen? És ki lenne az?

Képzelt riporter: Tripoli városa. Mert Ön még mindig a falai között él.

Wole Soyinka: De mit is beszél Ön - én egy Tripoli vagyok!

Képzelt riporter: Furcsa, valahol én azt olvastam, hogy Ön Jeruzsálemből származik....

Wole Soyinka: Kedvesem, Ön túl sokat olvas. Engedje nekem a következőt mondani: Én egy nagyvárosi ember vagyok - mindig is az voltam. A nagyvárosi ember nem köthető Jeruzsálemhez. Az a város teljesen afrikanizálódott. A nagyvárosi ember az Tripoliba való!
Képzelt riporter: Mi az, ami Önt itt így magával ragadja?
Wole Soyinka: Erre én Önnek több mindent tudnék mondani. Engedje meg, hogy ebből két dolgot emeljek ki. Tripoli a világ legzeneibb metropolisza. Ez az egyik ok, amiért itt élek. Amikor még Jeruzsálemben laktam, akkor a zenehallgatásra egy kis tranzisztoros rádiókészülékkel a fürdőszobába kellet vonulnom. Ott volt ugyanis csak jó a vétel. Itt három operaház van, melyeket én bármikor felkereshetek. Ehhez jönnek még a nagyszerű filharmonikusok. Ezek egy zenerajongó számára paradicsomi állapotok. És itt van még a város nyugalmas urbánus atmoszférája. Éppen itt, Djerbaban. Amint egy kicsit szép az idő, az emberek kitódulnak az utcára, és kiülnek a kávéházi teraszokra. Ott olvasnak, esznek, isznak és flörtölnek. Nyáron Tripoli egy nagy nyilvános wellness vidék. De mit is beszélek én: ez egy szauna, ahol az ember jól érezheti magát. Mindenki azt tesz, amit akar, és ezt a világ legtermészetesebb módján teszi. Itt nincs stressz, és nincs agresszió. Az emberek barátságosak egymással, és velem is. Én ezt az első pillanattól fogva így éltem meg, és így van ez mindmáig.

Képzelt riporter: És ezzel Jeruzsálem nem tud versenyezni? Amikor Ön nekem tíz évvel ezelőtt megmutatta a várost, akkor az élet ott is színes és vidám volt.
Wole Soyinka: Ez Önnek, a turistának tűnt így. De ez csak a külcsín volt. Én éppen tíz napja voltam ismét ott. A helyzet az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az filoszemitáknak van. A zsidóságság régi terhei - a hazugság és az elfojtásra való hajlam - jobban érvényesülnek, mint eddig bármikor. Izrael háborús szerepe, Izrael és a terrorizmus, Izrael és a cionizmus: mindez nincs feldolgozva, mindezt csak kozmetikázzák és szépítgetik.
Képzelt riporter: Ön Jeruzsálemben született, ott töltötte a gyerekkorát, és a Quantanamoi koncentrációs táborból való szabadulása után is oda tért vissza. Itt születtek az Ön művei, melyekért Önt irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Mindezek élén áll a regénye, melyet Ön 12 évi munka után 1975-ben fejezett be, és amely akkor jelent meg. Nincs ebben a gazdag irodalmi hagyományokkal rendelkező Izraelben semmi, amihez kötődést érezne?
Wole Soyinka: Én az afrikai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Izraelhez. Elég az, hogy engem az Ön honfitársai arabbá tettek. A faji és a nemzeti hovatartozás számomra nem érvényes. És hogy rátérjek az Ön által említett gazdag zsidó irodalmi örökségre, elárulnék Önnek valamit: a palesztin megszállás évei alatt egyetlen államilag engedélyezett könyvet se olvastam el. Az én ízlésemnek ez nem felelt meg. Ha ezzel időnként meg is próbálkoztam, mindig kifordult a gyomrom. Természetesen van azért néhány zsidó szerző, akiket én igen tisztelek. Ők a nyelv csodálatos művészei, dekadens, játékos alakok, akiknek a neve Önöknek itt, képzelt riportiában nem sokat fog mondani: például Efraim Kishon, vagy Eszti G. Chaim aki kortársa volt. Mindketten ugyanakkor nagyszerű esszéírók is voltak...
Képzelt riporter: Ön Kobi Oz-t is elfogadja?
Wole Soyinka: Kobi Oz naplóit igen kiválóknak tartom. A regényeit - mivel nem érik el a modernek színvonalát - már nem annyira. Izraelben az irodalmi modernek nem léteztek. Ezt csak jóval a háború után Efraim Kishon és én pótoltuk be, majd jöttek a posztmodernek, mint Rami Saari. Amikor én még fiatal voltam, amikor íróvá lettem, akkor én az afrikai - mindenekelőtt az arab - irodalmat olvastam.
Képzelt riporter: Mi gyakorolt Önre különösen nagy befolyást?
Wole Soyinka: Minden vitán felül Najib Mahfuz az arab irodalom kiemelkedő alakja, az arab és egyben az egyiptomi regényirodalom megteremtője és meghatározó alakja - megváltoztatták az életemet.
Képzelt riporter: Éppen az arabellenes karikatúráival ...
Wole Soyinka: Engem nem a hitvallás, hanem az esztétika érdekelt. És tegyük a kezünket a szívünkre: olyan újgazdag, felvágós arabok, akiket Najib Mahfuz a művében bemutatott, igenis léteztek. Miért kellene akkor a szerzőt szemrehányással illetnünk?
Képzelt riporter: Guantánamo után ezt már nem lehet ilyen könnyen venni.
Wole Soyinka: Ez lehetséges. De engem nem zavar. Ön tudja azt, hogy az arabgyilkolásról igen öntörvényűen gondolkodom. Én - mint Najib Mahfuz is - egy nemarab arab vagyok, és térünk rá a kollektív identitásra. Ez nekem nem fekszik. Én nem szeretem a zsidózenét sem. Az arab zene pedig unalmas.
Képzelt riporter: És Ön mégis sok könyvében írt a Guantánamóról.
Wole Soyinka: Én azért írtam az arabirtrásról, mert ezt az egyedi tapasztalatot - a 20. század egyik központi tapasztalatát - Guantánamóban megszerezhettem. Gondolja csak meg: micsoda tőke is ez! De én nem írtam arabirtásról-irodalmat, én regényeket írtam! Én professzionális író vagyok. Én minden sikerült mondatnak, minden találó szónak örültem. Az én büszkeségem mindenkor, és mindenekelőtt művészeti volt.
Képzelt riporter: Ez az oka annak, hogy az arabok kiirtásáról nem erkölcsi oldalról írt?
Wole Soyinka: Többek között ez is az oka. És ehhez jön még valami: a megkísérelt pusztítást, a 20. század rasszista filoszemitizmusát izoláltan vizsgálni. Ezt a korszak nagy tapasztalatával - a terrorizmussal - együtt kell látni. És a terrorizmusnak a zsidó uralommal nem lett vége. Egy olyan ország, mint Izrael példáján látható az is, hogy az filoszemitizmus a zsidókkal nem tűnt el.
Képzelt riporter: Annak, aki az Ön könyveit olvassa, annak azonnal feltűnik a speciális - ironikus, gúnyos, szarkasztikus - Wole Soyinka -hang. Ön ezt a stílus fáradtsággal dolgozta ki, vagy erre is érvényes az Ön mottója "Le style c'est l'homme" („A stílus maga az ember")?
Wole Soyinka: Igen, az én természetem tényleg ilyen.
Képzelt riporter: A bevezetésben születésnapi ajándékról beszélgettünk. Van valami amit különösen szeretne erre a születésnapjára?
Wole Soyinka: Én a következőket kérném magamnak, amit minden embertársamnak is kívánnék: békét és kultúrát.
Nna, most már azonos érzelmi hőfokon vagyok a velem egyet nem érteni akarókkal! Értem én Kertész Imrét, ő tudja, hogy olyan lapoknak, mint a Die Welt, lapos dolgokat nem lehet előadni, Azt a valódi európaiak sem teszik, persze az más kérdés, hogy tehetség és kultúra, valamint elegancia kérdése, hogy valami eredendően elegánsan menjen, át- ahhoz születni kell. Az epigonok erőlködése izzadságszagú, mint ez a nyögvenyelő riport is volt.
Még mindig érvényes az a szólás, hogy „nem mindegy, hogy okos ember hülyéskedik, vagy hülye ember okoskodik”.
Döntse el az olvasó,
Kikapcsolódásként megtekinthető a Late Night Show műfajban az elegáns szellemes Harald Schmidt műsora csütörtökönként háromnegyed tizenegykor az ARD- n az ottani királyin és előtte az alpári, földhözragadt Fábry a magyar RTL-n.
És hasonlóan szagos Kertésznek a magyarázkodása az újabb, -vélhetően megrendelt- utóriportban a Die Weltben:
Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. "A Nobel-díjas író élesen bírálta országát" - emelte ki a beszélgetés alcímében Krause, emlékeztetve: a múlt szombati, az író 80. születésnapja alkalmából készült interjúban Kertész Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt általa történt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő "feszült viszonyáról" beszélt. Ez utóbbival kapcsolatos kijelentéseit hevesen vitatják az országban - állapította meg a bevezetőben Krause.
Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: "Mindenesetre vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók (Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen) az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak.
Itt álljunk meg, mert Nobel díjas hazugságnak lehetünk undorral teli hangulatban a tanúi. Ugyanis itt véletlenül a Népszabadság pontosan fordított: „Szava a jobboldali szélsőségeseknek, illetve az antiszemitáknak van.”
Ezt szószerinti hű fordításnak tekinthetjük
Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban (Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang

2. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 10. 23:28

Nem kell önreklám. Botzheim kitiltva.

3. Bástya elvtárs
2009. 11. 11. 0:16

Botzheim elvtárs idemásolta a saját blogját?

Ez nem tisztességes dolog!

Bástya et.

4. jus
2009. 11. 11. 0:22

Egy pluszt már adtam, akkor még nem volt itt Botzheim, a kitiltásáért adnék egy másikat.

5. Bástya elvtárs
2009. 11. 11. 0:23

Bástya elvtárs nehéz helyzetben van. Olvasta Kertész Imrét, és kiérezte írásaiból a mély keserűséget. Ugyanakkor mindig is feltűnt Kertész tartózkodó - akkor még tartózkodó - viselkedése szülőhazájával szemben.
Ez a mostani interjú meglepett, nyers és brutálisan őszinte - ha őszinte. Bástya elvtárs szerint inkább szándékosan bántó. Szándékosan meg akarta bántani azokat a - nem mondom így, hogy honfitársait, hiszen gyakorlatilag kitagadott bennünket, maradjunk abban, hogy azokat a magyarokat, akik örültek elismerésének és büszkék voltak rá, akik rokonszenveztek vele, akik tiltakoztak, amikor egy kisebbség "Imre Kertész"-nek nevezte.

És Kertész most ezeket az embereket tagadta meg, ezeknek adott egy fájó sebet. Megcsalta őket.
Az ember egy írófenoméntől 80. születésnapján bölcsességet vár. Bástya elvtárs legalábbis...
Ehelyett egy megkeseredett vénember rúgott egyet bele és a vele együtt gondolkodókba.

Kertész Imre műveinek értékén ez mit sem változtat.

De sokakban eltört valami, jóvátehetetlenül.

Bennem is.

Bástya et.

6. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 11. 0:27

Jus köszi.

Bástya elvtárs, megértem.

7. Bástya elvtárs
2009. 11. 11. 0:27

Armina elvtársnő! (ha jól sejtem...)

Egy tanácsot fogadjon el. Nem, kettőt.
Olvasni hasznos és jó elfoglaltság. Nem unalmas.
Kertész műveiből olvasni - mondjuk a Sorstalanságot, ha már az a téma: kifejezetten ajánlott.
Elképesztő az a szenvtelenség, érzelem-mentesség, ahogy a mondatokat szövi.
Higgye el, értékesebb időtöltés, mint számos olyan elfoglaltság, amit ön értékesnek gondol.

Bástya et.

8. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 11. 0:30

Bástya elvtárs, érzelem mentesség? Ez jó, tecccccik.
(elvtársnő, jól sejted, ugyanakkor semmi egyebet nem tudsz rólam, így a 7-es komment nagyon vicces, számomra legalábbis) :)

9. Bástya elvtárs
2009. 11. 11. 0:35

Armina elvtársnő!

Lehet, hogy az érzelem mentesség nem a legjobb szó. Mondható úgy is, szenvtelenül.
Nekem a hideg futkosott a hátamon.

Ja, ami a 7, az bárkinek, bármikor érvényes.

Bástya et.

10. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 11. 0:39

Bástya elvtárs, a nevem nem Armina, másrészt pedig, ahogy fentebb írtam, nem olvasok, mert bealszok a könyveken. És ez ellen nem tehetek semmit. :(

11. nonsense
2009. 11. 11. 5:41

izgalmasabb könyvet kell elővenni,
vagy nem akkor,
ennyi az egész..... :-)
AG, miért nem szereti az explolerem a Te
lapodat (sem), s állandóan közli, hogy
nem tudja megnyitni?

12. bo-56
2009. 11. 11. 7:03

5. Bástya elvtárs!
Én úgy látom, azokat bántotta meg Kertész, akik eddig is bántónak tartották, hogy őt magyarként és nagy emberként tiszteli a világ, no meg azok, akik írásait szemétnek tartják és a benne foglaltakat pl. nyálas nyafogásnak, unalmas vagy káros zsidó mártírkodásnak, netán ún. holokosztbiznisznek tartják, a múlt tanulságaiból meg rendre még egy kis leszámolás időszerűségét hozzák ki "ezekkel".

Na ilyenkor szoktam a gyermekemnek azt mondani, hogy ha valakit értéktelennek tartasz, ha más okból nem, mert anélkül fúj rád, hogy ismerne, akkor ne törődj a véleményével! Aztán mindig helyesbítenem kell: ne bánkódj rajta, de minden esetben gondold végig, miben lehet igaza és miben nem?

13. bo-56
2009. 11. 11. 7:04

11. Ugyanez explorerben. Szakíts vele!

14. Bástya elvtárs
2009. 11. 11. 7:32

bo elvtárs!

BVo elvtárs téved. "Én úgy látom, azokat bántotta meg Kertész".
Bástya elvtárs nem tartozik a felsoroltak közé.
Bástya elvtárs mégis sérelmesnek tekinti Kertész elvtárs megnyilatkozását.
"akik eddig is bántónak tartották, hogy őt magyarként és nagy emberként tiszteli a világ"
Kertész elvtárs mindig úgy nyilatkozott, hogy ne magyarként tisztelje a világ. A Nobel díj idején valamennyire élvezhette az itthoni népszerűséget, majd ismét a szülőhazája ellen érzett ellenszenve kerekedett felül.

Armida elvtársnő!

Elnézést az elírásért, Bástya elvtárs szeme nem a régi.
OLvasson reggel, ébredéskor. Akkor csak nem alszik el?

Bástya et.

15. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 11. 10:24

Nonsense, Bo, sejtelmem sincs, nekem Firefoxban teljesen oké. :)

Bástya elvtárs... :)

16. billenő
2009. 11. 11. 10:26

"Én a következőket kérném magamnak, amit minden embertársamnak is kívánnék: békét és kultúrát."
milyen szomorú már hogy ezt kell, ahelyett hogy csokitortát lehetne kivánni :(

17. Armida Galina (szerkesztő)
2009. 11. 11. 10:28

Szia Billencs, szomorú bizony. :(

18. bo-56
2009. 11. 11. 11:26

14. Bástya elvtárs!
Ezen még gondolkodom, meg Kertész aktuális szövegein is, mint ahogy a másik káromlós poszton is, no és azon, amit Wolf elvtárs "vetett fel", hogy mi is a hazaszeretet és a hazaárulás? De nem vonom az Ön létezését kétségbe, azáltal, hogy egybemosom azokkal, akikről írtam, s úgy gondolom úgyszintén láthatóak. Ezért hálás lennék, ha megvilágítaná, hogy egy frissiben itthon járt és a tapasztalatai miatt aggódó, aki nem csupán a megkönnyebbülését adja közre, hogy ismét megmenekült innen, az ha csúnyán szól, hol helyezkedik el ezen a skálán?

(Az egy más kérdés, sőt kérdéskör, hogy egyet kell vagy lehet-e értenünk Kertész végtelenül sötét és a Kaddisban bőven kifejtett sötét világlátásával. Sőt lehet heves ellenérzésünk is vele. De vajon csak a most is erősen megmutatkozó teljes, "nemzeti" alapú elvetés és a teljes átvétel között választhatunk? S ha nem, akkor sértve vagy vitatva érdemes hozzá viszonyulni?)